(EGYKORON A KIS EGÉR...)

Egykoron a kis egér egy vasládába becsúszott.

Mindene volt bőven, élete kénye szerént

Ott ő jól lakozott, egyszer próbálja, ha vallyon

Mely hasadékon jött, vissza jöhetne-e még.

Úgy lett, ált menvén csak szőrét veszti el, ismét

Megtért, mint ezelött lézzege, töltve hasát.

Minden háborgás nélkűl sétálgata csendes

Rejtekiben, s boldog napjait éldegelé,

De jó élte után sanyarú inségre vetődött,

Mert szűk a hasadék kis köze, teste kövér.

Ő ugyan ált csúszott bőrét vas tőre lehúzta,

Melyért ily szókkal hirleli bánatait:

Bár még kis testem csak szőrét vesztve kicsúszott,

Vissza ne indúltam volna lakozni megint,

Most nem nyújtoznám fele vesztett csonka farommal

Gondatlanságom bélyege terhe alatt.