Egyre közelebb

És egyre-egyre közelebb

megyek feléd, halál,

s már ki se ejtem nevedet.

Ifjan beh sokszor hívtalak,

s lázam hüsíteni

fejemre raktam a havad.

Most már sírokra sem ülök,

mosolygok lankatag,

míg fáradok és szürkülök.

Híredre lelkem nem riad,

nem vagy már szörnyü sem:

apa vagy és én a fiad.

Oly egy veled e meggyötört

szív és e mellkosár,

mint egy veled a rög s a föld.

Ó a halál az, aki vén,

s koporsó-érc ragyog

jégszín haján, bús ajkívén.

És egyre-egyre közelebb

megyek feléd, halál,

s már ki se ejtem nevedet.