ÉHES A FÖLD

Be nagy szomoruság,

Be szép szomoruság,

Be-bekalandozni

Egy-egy zug-traktusát

Ennek az országnak

Nyár-tavaszi időben.

Be nagy kietlenség,

Be szép kietlenség,

Várja itt a későt,

Várja a szerencsét,

Várja itt a váltást

S azt se tudja, hogy várja.

Vánnyadt domboldalon,

Régi domboldalon,

Kapák dühösködnek

S a föld, ős oltalom,

Rég nem ad oltalmat,

Föl-fölnevet mélyéből.

Itt tiporni fognak,

Hamarosan fognak,

Éhes a magyar Föld,

Éhese csókoknak.

Vagy mi adjuk néki,

Vagy megy idegenekhöz.

A Nap meg lekacag,

Földdel összekacag,

Ilyen kis sáv-földet

Nem éltethet a dac,

Élet akar élni

És a Halál is Élet.

Ni, fellegek jönnek,

Nagy fellegek jönnek,

Kis magyar zugokra

Záporral köszönnek,

Hajh, jaj a kapáknak,

Ha dühösek s fáradtak.

Csupa csók a világ

És nem vár a világ

Kis darab helyéről

Hősi históriát:

Csókot vár és csókot

S pusztuljunk, ha nem élünk.