ÉHSÉG

A gép megállt. Elfáradt por kering

fölötte, mint az őszi köd meg pára,

s rászáll az emberek hajlott nyakára,

kik esznek most. Átizzadt szennyes ing

hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind.

Kenyér s uborka az ebédjük mára

s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba

s hogy jót harap s hozzáharap megint.

Már nem törődnek semmit az idővel.

A harapások majdnem összeesnek,

de jól megrágnak minden falatot.

Egészséges, még jó paraszttüdővel

szívják, rágják a port, szénaszagot

s csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek.