ÉJ ÉS CSILLAG

Éj vagyok, te csillag,

Fényes és hideg,

Én setét a bútól

S vágy miatt beteg.

Általad homályom

Fájva összereng,

Míg fölötte arcod

Istensége leng.

Szép sugáraidtól

El nem alhatom,

Mégis éber kínnal

Hozzád álmodom;

Fel kivánom vinni

Amit rejt a hit,

A föld gyermekének

Édes titkait,

Mit nem esküdött szó,

Nem sugott ajak,

Amit bánat és éj

Gondolhattanak.

Fel kivánom vinni

Gyászos arcomat,

Hogy világosabb légy

Árnyékom miatt.

S mint inkább leendek

Bútól fekete,

Annyival dicsőbben

Kezdj ragyogni te.

El kivánok veszni

Fényben általad:

Érezzem csak egyszer,

Egyszer lángodat.