Éj
By Jenő Dsida
Jaj, ne suttogjak fölösleges szót
ebben a titokillatú éjben.
Könnyű, átlátszó sejtelmek szállnak
az egyik jegenyétől a másikig.
Egy leány a tóba lép: meztelen
combján csurran a holdfény.
Micsoda kinyújtózott, kék villogású
gyönyörű tó vagyok!
Közelről távolba húzódik,
távolról közelbe húzódik a sóhaj.
S ájultan fürdetem, locsolom,
ringatom a belémhullott világot.