Éji dal

A téjszín léget elkeverte

fekete borával az éj:

lelkem ma, vágyak büszke lelke,

megúnt szavakkal ne beszélj,

húnyd be az ajkad, nyisd ki szárnyad,

szabad szemeddel szerte nézz:

ma messze szállnod

nem nehéz.

Mámorosan az éj borától

szárnycsattogás legyen dalod:

ki éjt iszik, a kéjre bátor,

tenéked ez volt italod.

Sokáig ittad, részegülhetsz,

azért vagy mostan oly szabad:

repülhetsz

magad.