Éjszaka!

Im, itt a tág, a szabad éjszaka,

Illatos ege, színes csillaga;

mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki

tegyünk szerelmi vallomást neki -

Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka!

A föld, ha nyúgalomé s gyönyöré,

szelíd szárnyával ő borúl fölé,

mint jó szülő, takarva öleli,

áldón ragyognak ezer szemei -

Ó éjszaka! Ó, szelíd éjszaka!

Ő sohsem pihen: alkot boldogan,

ölén száz élet nesztelen fogan,

ölén, ha tölten nyujtozik a kéj,

szemét hamisan húnyja a »vak éj« -

Ó éjszaka! Termékeny éjszaka!

Arany tőgyén, mely holdnak hívatik,

fehér tejjel táplálja gyermekit,

s hamerre kéjes dombhát domborul,

tetsző fátyollal rejti jámborul -

Ó éjszaka! urasszony éjszaka!

Ő mindenekre egyaránt figyel,

jól tudja mindig ő, hogy mit mível,

ő szárazságra bocsát harmatot,

meleg nap után hűs fuvallatot -

Ó éjszaka! Ó, gondos éjszaka!

Melegítő hűs, zaj-táplálta csend,

mozgalmas nyugalom, ne bánjuk, mit jelent;

mi szűk szobáknak sápadt gyermeki,

tegyünk, tegyünk szerelmi vallomást neki!

Ó, éjszaka! Ó, szabad éjszaka!