Éjszakai könny

Morzsolgatjuk az imádságot

s azt hiszik mások: fal-fele fordultunk,

azt hiszik mások: réges-régen alszunk

s akkor csordul az éjszakai könny.

Hiába szólunk: butaság csak!

Hiába szólunk: mire jó ez?

Hiába mondjuk: ne ömölj!

Pereg, pereg a könny.

Olyan ez, mikor dugott kincsünk

szobáját szellőztetjük,

mely nagy időn át pecsételve volt,

vagy egy rejtélyes kéz-húzásra

felgördül a nagy, rejtő éjji függöny

és befénylik a hold:

Ilyenkor meg-megcsillan pillanatra

a senkitől se látott

mosolyfalakba zárt igazi kincs,

a mélységes, nagy, drága szomorúság!...

Az óra éjfelet ver – –

– Pereg, pereg a könny... –