EL INNÉT, EL A VÁROSBÓL...

El innét, el a városból,

Fogjatok be hamarjába,

Hadd rohanjak, hadd röpűljek

Más vidékre, más országba!

Mint kivánkozám e helyre,

Lelkemet mint vonta a vágy!

S ugyanez az érzelem most

Von tovább, maradni nem hágy.

Nevezetes ez a város.

Tekintetem szerteszéjjel

Mint az üstökös kalandoz

S nem telik be nézésével.

Összevissza tarkabarkán

Állnak új és régi házak,

Mintha képviselve volna

Itten minden eltünt század.

S történetkönyv ez a város,

A történetek nagy könyve,

Minden utca és minden kő

Nagy dolgokról beszél benne.

S a magyar szó árad itten

Mindenütt, amerre járok,

Édes hangok, kedves hangok,

Illatoznak, mint virágok.

S mégis mindezek dacára

El innét, sőt ép ezért el,

Hogy a megszokás utol ne

Érjen prózai kezével.

S szemeimrül azt a fényes

Rózsafátyolt le ne tépje,

Melyen át a várost nézem,

Elmerűlve tündérkéjbe.

Igy maradj meg, szép Kolozsvár,

Igy maradj te emlékimben,

Ily kedvesen, ily dicsően...

El tehát, el gyorsan innen!