Elalszom, mint az őzek

Félálomban

ibolya-sugarak közt

édesen gyönge vagy, fiacskám.

Már gyermekkorodban

mérföldekről

meghallottál egy fecskesóhajt

s ha tüske döfött ujjadba,

patakkal eredt meg

a véred... –

...A mindennel kibékülés

illata

álomba kísér,

mosolyodtól

harmatkönnyekre fakad

a korhadó, zűrzavaros ég.

Elalszol,

mint a meghajszolt őzek

a bozótban, napkeltekor:

utolsó

szerelmes gondolatod

piros vadszőlő-levelek közé akad.