ELÉG VOLT A VÁGTA

Lassan, lovam, lassan,

Elég volt a vágta;

Vén legénynek tempós már a

Kengyelvasba hágta.

Minek is nyargalnánk?

Hová? Ki elébe?

Itt is, ott is örök cudar:

Egy a világ képe.

Lobogni lélekkel

Haszontalan próba,

Míg mi élünk, nem lesz más e

Veszett Európa.

S hiába legyezget

Holmi tavaszféle,

Mindegy az már, öreg csontnak,

Tavasz van-e, tél-e?

Dirmegünk, dörmögünk,

Bajszunk, kedvünk kajla,

Nem kell már a szerelem se,

A parázna frajla.

Édes kábulatra

Könnyebb szerzet vágyjon,

Ordas, lompos régi búkkal

Hálunk mi egy ágyon.

Fringiánk is vesszen!

Az ifjabb fegyver

Hadd csattogja, hogy ő minden

Ócska vaskót megver!

Majd eléri őt is

Idején a balság -

Hányja farát, míg lehet, a

Csikó-fiatalság!

Mindegy már minékünk

Szerda vagy csütörtök,

A nagyságos angyal vagy a

Tekintetes ördög!

Tempós lassúsággal

- Elég volt a vágta -

Szép egykedvűn átkocogunk

A másik világba.