Elégia [1]

Ha én lassú lóvonatot látok,

Mindig búsan ülök föl reája,

Mert elfog a pálya elején már

A hanyatlás melankóliája.

Rajta szállni látszik az idő, de

A ló éppen nem látszik ám szállni,

Ellenben minden percben kiáltja

A kalauz: Leszállni, leszállni!

Testvéreim, fogadjátok szómat,

Ne üljetek föl a lóvonatra,

Csak toljátok szép csöndesen hátul

S elindul, ha Isten is akarja!