ELÉGIA

Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe

A szeretett tájék öblei s árbocai.

Nyugszik az ég, lebegő zephyrek ringatva vezetnek,

Csak kebelem zajlik, s hányja halála jegét:

Hányja, midőn lehajult fővel révedre kiszállok,

S nyomdokidon, nagy Holt, nyögve előre megyek.

Minden mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez,

S míveiden lebegő árnyad előmbe tünik.

Látlak, mint öleléd kegyes arccal, nyájas örömmel,

Akiket a szeretet nyílt kapuidba hoza;

Látlak, mint fogadád, szent csókkal megkoronázva

A piruló Múzsa gyermeki áldozatit.

Mint Görögországnak nagy démona gyermekalakban,

Gyermeki játékban alkota embereket,

Úgy te is ősz fővel közibénk enyelegve vegyültél,

S játszva nyitál pályát isteni célod előtt.

Míg mások honnunk javait vesztünkre kiszórják,

S a nemzet lelkét s életerét kiölik:

Te közibénk jöttél, s valamerre kifordula arcád,

Áldást hinte reánk, s életet önte belénk.

Mint egy hősi Pelops, oltárt, pályákat emeltél

A görög ég, Helikon hajdani isteninek.

Ünnepeket, muzsikát, táncot, játékokat adván,

A nagyot a széppel kedvesen összekötéd.

A zengőt koszorú emelé és gazdag ajándék,

Minden ideg kifeszült, s büszke futásnak eredt.

Így alkotta örök remekét amaz égi Lykurgus,

Amikor összeszedé Ilion énekeit;

Spárta szilaj lelkét, énekre tanítva, emelte,

S a dalok isteninek áldoza harcaiban;

Így született Hellász, így szülte az élisi pálma

A csuda helleneket s Pindarus énekeit.

Így született Korybant-zengzetben az égiek atyja,

Így hordott eledelt nékie méhe, galamb.

A buta nép e zajt látá s Amalthea tölgyét,

Látni a mennyrázót nem vala néki szeme.

Ámde ki föntjáró elmédnek látta arányit,

Nyájas alakjaiban látta nagy istenidet. -

Elfolya szép élted, s veled a szép gondolat eltűnt;

Mint ama gyenge virág, napja lehunyta után.

Eltűntél, de ha majd palotád márványi lehullnak,

S romjaiból valaha baglyok üvöltnek alá,

Mint a büszke Csobánc szomorú düledékin az útas

A múlt bajnoki kor képzeletébe mereng:

Így merül el majdan magasabb rémletben az érző,

Hamvaidon hálát, könnyeket adva, velem.