ELEKNEK

Látd amaz hegynek tetején magasra

Nyúlt fenyő szálat? mi merőn, mi büszkén

Nézi a völgynek kebelében álló

Hanga bokorkát!

Oh! alig szóltam: megakadt hajába

Éjszak ordító szele, s tépi, rázza.

Jer rugaszkodjunk, Elek! a kicsínded

Hanga fa mellé.