Élet [2]

Elnéztem sokszor a vásári zajban

A tarka körhintát, amint forog,

Legények, lányok milyen komoly arccal

Utaztak rajta, boldog vándorok.

Keservesen szólt a sípláda, ócska

Únt dallamot kavarva és kopott

A sok faló és ásított a gazda,

A hajtót fárasztotta a robot.

De a nép tódult és tartott a játék,

Csak mindig mások ültek a lovon

S ha jött az este s elterült az árnyék,

Sötéten és üresen állt a sátor,

Mint aki félve kérdezi magától,

Hová repült ujjongó mámorom.