ÉLET VIRÁGA: KARCSÚSÁG...

Éteri kártyalapra rajzol

gondolatom sudár ecsetje:

sovány nő... karcsú, lenge szár,

melytől öles a kertek kertje!

Halvány szivemre, hűs ecsettel,

melyből a fénynek lelke árad...

Szellők ölelték áldottá

szent pillanatban az anyádat...

Lábad izmában ifjú őzek

kecsessége lejt a mezőben...

És lenge ritmusod: a dallam,

vad rímekkel ölelkezően...

Ó, jaj, úgy szorítlak magamhoz,

mint dzsungel vadja a faágat,

amelyből ősi ösztönére -

mézgák langy arómája árad...

Vállad hűvös vonalja: erdőm,

melyben lelkem magát kiéli...

És fehér körte-kebled a

hegedű, mely vágyam zenéli...

Vékony karod között kiszökken

a boldogság jajja belőlem...

Élet virága: karcsúság,

halálig el ne szállj előlem!...