ÉLETEM FÖLÖTT...

Életem fölött, a messzeségben,

Emléked ragyog, mint alkonyi égen

Az arany ormok -

Megnövekedve a szomorú télben,

S az eget is, mely még rámborul kéken,

Vállaidon te hordod.

Már völgyben járok, itt sok a bozót,

A tüske, dudva és más kínozók,

Léptem, te bátor,

Nincs új orom...