ÉLETESNEK LÁTOM MAGAMAT

Én édes semmiségem,

Ficánkja bús magamnak,

De nézem s szívvel nézem:

Merre ragadnak

Világ-veszettség dühei.

Úgy látom magam, látom

Helynélküli szegénynek,

De kinek a világon

Mégis az Élet

Mindeneken fölül-való.