Elgurult napok

Napjaim mint az elgurult gyümölcsök

botlanak, futnak, sárban hemperegnek,

végre megállnak, éjjel, s vég időkig

kicsi gödrökben poshadnak, felejtve.

Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt?

Kis gödrökből a poshadó gyümölcsöt?

Sárból, szemétből a szennyes gyümölcsöt?

Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt?

Óh kedvesem, ne engedd így gurulni

a lejtőn, fogd köténybe, fogd öledbe

a bús hullókat, ízlelje meg ajkad

perceim ízét, mely csak frissen édes!

Jön a favágó már hallom a léptét

ütemre s mint a gyilkos szívverése

konokabb egyre - mit tudom a hangról,

messze-e még vagy mikor ér idáig?

Másodpercenként lép egyet kegyetlen.

És a táj dobban, mint az ágyuzott vár.

A fiatal fák inganak, recsegnek

S a vének lepke levelei fogynak.