ELHAGYOTT A FÉLELEM

Most dobtak el: zuhantott fáklya

Alvandó, vén fejem,

Most már elhagyom: az Istent is,

Mert elhagyott a félelem.

Rettegő szemeim ragyogtak,

Mint téli csillagok,

Most elhagyott engem már minden,

Mert a félelem elhagyott.

Nyitott sirokat léptem által

Halálos éjjelen

S fogaim sem vacognak többé,

Mert elhagyott a félelem.

Most már rosszabb vagyok, veszendőbb,

Mint elcipelt halott.

Jaj, jaj, nem érzem, hogy élek már,

Mert a félelem elhagyott.