ELINDULT EGY LEÁNY

Ma elindult elébem valaki

S ma indulok vont derékkal elébe:

Üdvözlégy, te hajnalos, szűz leány,

Nyűtt alkonyom selymes vászoncselédje.

Zeng a világ, szeretni készülök

S gügyög egy lyány, aki sohase látott,

Óh, szédülő, óh, udvaras szemű

Ismeretlen, áldott a te lyányságod.

Ifjú testét, ím, hozza ringatón,

Csipőire, szent áldozat-hozókra,

Irigy örömmel ragyog a szemem:

Itt egy leány s én tanítom a csókra.

Nyög az este, kinyújtom két karom,

Ajkam marom, mert mindjárt kikiáltom:

Világ, világ olyan ágyat vetek,

Milyen csókos nem volt még a világon.

Holnap éjjel elérek valakit,

Holnap éjjel elfelejtem a multam,

Holnap éjjel mese lesz a világ

S én mesélek testemben megindultan.

Olyan-olyan nagy csókot áhitok,

Olyan-olyan friss lyány indult elébem,

Hogy illatos balzsamot izzadok

S forró lázban földig olvad a térdem.

Nagyon fogok szeretni valakit,

Mondjátok meg neki, jöjjön, rohanjon,

Hogy holnap mint hálálkodó kutya

Csókolja a kezemet egy új asszony.