ELKOPIK AZ EMBER...

Elkopik az ember,

Elvásik az élet,

Édes szerelemmel

Én már sohse élek.

Régi Vénusz-szobor,

Letörött a karja,

Feküszik a komor

Földekbe takarva.

Tedd ide a kezed

Csöndes homlokomra,

Simogasd meg, esteledik,

Hull a kedvem lombja.

Úgy eszmélek rája,

Ha nedvesen megcsillan egy

Asszony piros szája.

Egy jó szivar mellett,

Egy pohár bor mellett,

Azt gondolom, hogy ennél több

Sohase is kellett.

Csöndes nóta mellett,

Jó borocska mellett,

De sok időm, kedves időm,

Boldog időm tellett...