ELKÖSZÖNŐ SZELÍD SZAVAK

Már elhagyom tizennyolc évemet,

Már elhagyom e kis vidéki várost

S a születésnap kurta korcsmájában

Mint búcsuzó cigány a faluvégen,

Még egy nótát is muzsikálok már most,

Hogy elhagyom tizennyolc évemet.

Utas fiúnak szép, komoly anyám,

Az iskola is ad talán pogácsát.

Hisz tudja, majd a legjobb fia voltam,

Csak szőke szeretőm, a Líra rosszá

Bódított; és hogy mámorából váltsák,

Nincsen szebb csók - ugye, komoly anyám?

A félénk és komolykodó fiú

Szép temetőben, a szivemben porlad:

(Az élő harcos hős, de vén, komor bölcs)

A Gyermeket rossz, céda cimborái,

Korán vitték az emberek a bornak.

S a keserűség elvitt, jó fiú.

Uj és paraszti fütyként indulok

S ünnepnapoknak színes templomormán

Talán az első versek napsugára,

Talán az első, egyetlen leányszem

(Mindegy) a legszebb és örök ragyog rám,

Ki uj, paraszti fütyként indulok.

Van itt még néhány jó, idős komám,

Ölelő csöndje néhány öreg háznak:

Szeretlek, mint az álmodó a méhest.

Ó, itt a nyugalom zenél fülünkben,

Ha esténként békák harmónikáznak.

Nagyon szeretlek néhány jó komám.

S már elhagyom tizennyolc évemet,

E kis vidéki várost elhagyom már.

Mert menni kell és én már meg se kérdem,

Hogy többet ér-e a rideg Öröklét,

Az egész világ kicsi városomnál.

Csak elhagyom tizennyolc évemet.