Első szerelem [2]

Pár ábrándos dalt mondtam el felőled

Félig suttogva, félig elzokogva,

De érzem, ott él minden szenvedésem

És boldogságom ez apró dalokba'.

S ha majd belőlem néma álmodó lesz,

E dalt mind, mind a szívemre tegyétek,

Hadd illatozza be a sírt szerelmed,

Hadd legyen édesebb az örökélet!

Mondják!... Sok mindent mondanak

Felőled, szépem, angyalom,

Hogy tőled elszakítsanak

S én mosolyogva hallgatom!

Legyen bár tenger a hibád,

Én soha észre nem veszem.

Te mindörökké szép maradsz,

Miként az első szerelem!

Tudod-e, édes, hogy szeretlek,

Tudod-e, mi a szerelem?

Oh hallgasd meg a vallomásom

És jöjj el, jöjj el énvelem!

De nem! E vallomással, érzem,

Örökké adós maradok

És ti örökké búsak lesztek,

Ti édes szerelmes dalok!

Az én szerelmem nagy titok,

Megsúgni sem merem

És mégis, mégis, mindenségem

E titkos szerelem!

A gyönyörűség, fájdalom

Mind elszáll csöndesen,

De bár titokban, rejtve, némán

Megél a szerelem!