ELSŐ SZERELMEM.

Emlékszem még, emlékszem reája,

Ifjuságom boldog szép korára!

Fényes napja s könnyü fellegével,

Azt az időt hogy felejteném el?

Rengő habján játszva vitt az élet,

Azt sem tudtam: melyik partra nézzek?

Vigan mentem, mint a könnyü csolnak,

- Örvény és szirt eltakarva voltak.

Suttogó lomb, csattogó madárdal

Boldogságnak adta lelkem által;

Éjjelenként nyájas, édes álmak

Nyilt, virágos téren hordozának.

Mikor csendes nyári szürkületben

Üldögéltünk a lugasba’ ketten;

Hogy átölelt lágy fehér kezével...

Azt az órát hogy felejteném el?

És nem láttam őtet én azóta,

Két felé vált életünknek úta;

Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat

Szép orcádra nem borít-e árnyat?

Bár örömre, búra hítt az élet:

Én megőrzöm mindörökre képed!

S hű ölén a házi boldogságnak,

Emlékim közt gyönyörködve látlak!

Mint mikor már messze tünt a sajka

S nem látszik csak a vitorla rajta:

Messziről a multak képe lebben,

S mosolyg rám a szép emlékezetben.

És gyakorta gondolok reája,

Ifjuságom s szerelmem korára:

Fényes napja s tiszta kék egével,

Azt az időt hogy felejteném el!?