ELSŐ TAVASZI ESTE

Veszek egy százrétü fekete köpenyt,

alája furcsa bíborszín ruhát;

föléje fekete kalpagot, puhát.

Mérföldes léptekkel áthaladok

a bánatos homályú körútakon

s szép elhervadt szeretőm kikutatom.

Benézek egy vendéglő ablakain:

ott ül egy menyasszony, fehér: bánatos

és fátyol a lába alatt. Rátapos.

A sarkon a cirkusz. A ponyvalyukon

félszemmel benézek: üres a porond.

Csak szörnyü sötétben vonít a bolond.

A templom, a templom! Betérek oda:

a szentély előtt a halál muzsikál

s kirothadt szemében egy orgonaszál.

A templom mögött kis drogéria áll...

Itt van volt szeretőm! Egy tükörbe kacag,

parfőmöt locsol s száll az orgonaszag.

Meglát, kirepül a nagy ablakon át.

Szétrántom eléje setét köpenyem,

a ligetbe viszem ki és megölelem.