Első Ulászló Szegeden

Hajlott már a király a többség szavára,

S kárt, veszélyt hozandó bal kívánságára.

Elnémul Hunyadi, s enged utoljára.

Nincs, ki szólni merne népe közjavára!

Látván ezt egy öreg, ki hű tanácsával

Sok jót tett már sokszor az egész hazával,

Feláll; s nem birhatván szíve fájdalmával,

Ily panaszra fakad, így beszél urával.

Nemzetem nagylelkű fiatal vezére!

László! hová sietsz sorsod ellenére?

Mit ügyelsz, mit ügyelsz mások intésére,

Frigytörést javallók csalfa beszédére?

Helyt adsz-e hát azok vak buzgóságának,

S nem hihetsz híveid józan tanácsának?

Inkább engedsz azok vétkes szándékának,

Mint az ész, igazság, s becsület szavának?

S te! merész jövevény, népem gyűlésében!

Mit akarsz? mir sürgetsz uradnak képében?

Új tüzet? sínlődő hazám vidékében?

Harcot? a békesség istene nevében?

A hittel pecsételt alkut felbontatod?

S amit mi fogadtunk, te megmásoltatod?...

Ki vagy te? hogy ezt ma szabadnak mondhatod,

S itt e szörnyűséget nyilván ajánlhatod?

Halandó! ne játsszál alkotód nevével!

Nem csalod meg őtet semmi kelepcével...

Távozz, tudományod gonosz értelmével,

Ne rongáld szívünket szíved rút mérgével!

Király! ha felültél e nép kormányára,

Vigyázz nagy tisztednek felséges céljára;

S hogy juthasson hajód ohajtott partjára,

Ne hajts az ily Szíren csábító szavára.

Hogyhogy? kételkedel? ámító szájának

Veszélyes hangzási megbájolhatnának?

Úgy viselnéd gondját országod javának?

Önként, s magad lennél oka romlásának?

Ha nyúgalmat kíván megfáradt nemzetünk,

S ily sok szélvész után végre kiköthetünk;

Ha veszteglést javall hitünk s becsületünk,

S borostyánunk alatt bátran pihenhetünk:

Mely ok, mely vak ösztön indíthat bennünket,

Oly megátalkodva keresni vesztünket?

Miért nem kíméled jó hírünk s nevünket?

Mit szerencsélteted újra fegyverünket?

De nyerd el bár hatát a hadi kockának

S vess vakot nagy Morád gőgös hatalmának:

Mit felelsz életed örök bírájának,

Megvetvén mennykövét méltó haragjának?

Hiába!... Nemzetem koronás vezére,

Hová, hová rohansz sorsod ellenére?

Állj meg! Ha egy király nem néz tett hitére,

Százezrek halála s gyalázat a bére.