ELTEMETEM SZEMEM LÁTOTTJAIT

Hajh, volna még olyan sok látnivalóm

Uccán, arcokon és csillagos Égen,

De eltemetem szemem látottjait

Boglyas hajadnak rózsás erdőjében.

Úgy búvok el élet-lopó szememmel,

Mint remete-hősei Máriának,

Pedig várják még a nézésemet.

Multak, jelenek és jövendők várnak.

Óh, szemeimnek rejtő lefogója,

Óh, rózsás erdő, hajadnak erdője,

Illatos moszat, óh, kis senki, semmi,

Óh, életemnek kis hunyósdi nője.

Be jó hajadba világokat zárni,

Tekintetimet, kiket lesve-lesnek,

Be jó temetni vélt örömöket

S lesz-örömöket, kik tán nem is lesznek.