Elysium

Ó barátnőm, – ízleld velem e halvány évszak édességét,

révedj az időbe, mely zajtalanul és puhán teljesedik.

Álmos bárányok hallgatása ez,

ünnep ez a múlandóság városában.

Ha sóhajtsz, hangja nincs, csak lejjebb hajlik minden virág,

szívünkben tavalyi fűszálak békessége.

Tengerek szaga érzik, melyek páránként apadnak, apadnak,

az éden teljes, mint a gömb, nem lehet hozzáadni.

A hulló gesztenyék megállnak a levegőben.

Lábujjhegyen járnak az angyalok.