Elzuhanok az erdőn

Hát azt se bánom, az se lesz csúfabb,

ha elzuhanok a kietlen erdőn

halott nagyapám mellé.

Kering, dudol, jajgat a szél.

Amit csak eddig hiába kergettem:

vijjogó, kóválygó keselyűk nyomán,

villogó hóban a vérnyomok nyomán,

sorjában, szépen mind hozzám találnak.

A monoton-sóhajú fekete erdő

télen havat, tavasszal friss virágot

szitál elapadt sebeimre.

S hanyattfekve unokáimra várok.