Ó, ember...

Ó, ember, idegen vagy,

mint zöld hal vizek alatt,

ijedt virág üveg alatt.

Mikor meghitt szobámba lépsz,

sírni kezd a kályha,

jéglehelet futja be csontjaimat.

Ruhádon az ismeretlen űr

fekete zúzmarája,

és csillagok vére alvad

idegen homlokodon...