EMBEREK

Családunkban a jó a jövevény.

Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, -

ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag

s ma már sejteni kezdi sok szegény.

Kibomlik végül minden szövevény.

Csak öntudatlan falazunk a gaznak,

kik dölyffel hisszük magunkat igaznak.

A dallam nem változtat szövegén.

De énekelünk mind teli torokkal

s edzzük magunkat borokkal, porokkal,

ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres.

Erényes lény, ki csalódni ügyes.

Ugy teli vagyunk apró, maró okkal,

mint szúnyoggal a susogó füzes.