Emberi hitvallás

Hiszem, hogy járt e földön egy szomorú magányos

Galileai férfi, ki harminchárom évvel

Többet tudott, mint minden Cézár, poéta, mágus

S szelíd szava erősebb, mint minden büszke kétely.

Hiszem, hogy az igéje túléli dómok ormát,

Az arany kupolákat, a máglyát és a kardot,

Hiszem, ha sohasem jő, mit hirdetett, az Ország,

Hogy az az Út, Igazság, melyen ő égbe tartott.

Remélem, hogy e földön, mely völgye siralomnak

S csillaga küzdelemnek, a dúvadak helyébe

Szelídebb népek állnak s rózsásabb lesz a holnap

És nem lesz a bitófán mártírhalott a Béke.

Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét

És nem lehet henyélni bíborban és selyemben

S a paloták alatt nem támolyog az éhség

S ebek harmicadán nem tengődik a Szellem.

Szeretem e világnak minden gyönyörűségét

És minden bánatát, a napot és esőt,

A márciusi zsongást, a decemberi békét,

A kelő csillagot és a lepihenőt.

Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát

Iskolák udvarán s a dérvert öregeknek

Bús topogásait, sírok örök nyugalmát,

Csak Mammon, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek.