EMBERISÉG

Óh emberiség, kit törött anyám

szenvedni szaporított és nem értett!

Nem rettenek születni ujra érted,

te két milliárd párosult magány!

Láttalak sírni a folyók fagyán,

mint gyermeket, kit a jég tüze sértett;

láttalak ölni, halni s mint nem éltet,

tündökölni nagy egyházak falán.

Hegyen láttalak és lapulni ólnál -

szerencsétlen, ki úgy élsz, mintha volnál,

megérdemled, hogy atyád a halál!

Vértelen arravársz, hogy véred ontsák

s föl-fölmutat a társuló bolondság,

mely téged minden kínban megtalál.