Emlék [4]

Egy régesrégi operettben

Egy kis színésznőt megszerettem.

Játszott a távol rokokóban,

Szívemmel is játszott valóban.

Nekem oly szent volt ez a játék;

Az irigy sorstól bús ajándék.

Lelkembe villant szőkesége...

De a játéknak vége, vége.

Egy melódia él szívemben,

De a szövegét elfeledtem.

Fáradt, unott, szomorú néző,

Tudom már: minden nő színésznő!