Emlékek útján

Lelkem ma sétál régi városokban,

Hol ifjú voltam és szomorú voltam.

Tavaszi fényben vár a drága Várad,

Hol Annáért volt szép a dal s a bánat.

Némán borongok az öreg Pozsonyban,

Hol ifjú lánnyal vígan kóboroltam.

A csöndes Léva holdas udvarában

Tűnt zongorát hall fölujjongni vágyam.

A nyárutói gazdag Újvidéken

Egy hervatag kert visszhangozza léptem.

A messze, árva Szigeten, a parkban,

Egy fát keresnék, hol szívet faragtam.

Szelíd domb alján szomorú Szakolcán

Vidéki bánat föllege hajol rám...

Lelkem ma sétál tűnt utcák nagy éjén,

Vezet az emlék, pislogó lidércfény.

Vezet a vágyam és vezet az álom

S csak temetőknek kapuit találom.