Emlékezés

By Mihály Babits

A pókhálóra harmat esett:

bús unalmamra egy könnycsepp ma este.

A hold az égen párt keresett,

a széles égen hasztalan kereste!

Már elhallgattak a madarak,

annál hangosabban szóltak a tücskök.

És szinte láttam a fény alatt

ellengni a világot, mint a füstöt.

A fényen valami átfutott,

bársonyok kápráztak előttem.

A hangod is eszembe jutott,

mely elszállt az örök időkben.