EMLÉKEZÉS MÁRCIUS IDUSÁRA

Óh, bennem lobogott el

Ama szinte már savós,

Tüzetlen és makacs,

De jó nedvű ifjuság.

Március Idusára

Voltak mindig szavaim,

Olcsók és rímesek,

De akkor az volt igaz.

Hadd lássam, óh, hadd lássam

Azt a régi Márciust,

Midőn az ifju bárd

Őszintén s jól hazudott.

Óh, Napja Márciusnak,

Óh, megroppanó havak,

Be jó emlékezés,

Ki mostanában esik.

Be jó ma ez az Élet,

Mikor a Holnap sunyi,

Be jó épp ma élni,

Mikor Halál s Élet: egy.