EMLÉKEZÉS NAGY HALOTTRA

Gyertek, akik igazán fájtok,

Hadd hallassam nektek a szívemet,

Ezt a némán dobogó átkot,

Ki gyilkolt-hőst próbál pótolni most.

Szaggassuk szét azt, ki ma ember

S számítsuk ki rab, bús mivoltait

S legyünk ostoba szerelemmel

Hozzá, ostoba vétkein felül.

Száznál több oka a magyarnak,

Hogy jó testvérnek vallják mindenütt

S száznál több gyász annak a karnak,

Melynek békéért kellett hullnia.

Fáj a szivem s nehéz üzennem

És mindeneket meg nem mondhatok,

De nagy, halott, ölt testvérem bennem

Úgy él, mint a Gondolat igaza.

Nehéz idők a jókat irtják

Gyönge bajtársak lágy sziveiből,

De maradnak, akik kibírják

Az időket, igazságot vevén.

Gyertek, akik igazán fájtok,

Hadd hallassam nektek a szívemet,

Ezt a némán dobogó átkot,

Figyeljetek és jól átkozzatok.