EMLÉKEZET. [1]

Mért tűnsz elém, szelíd emlékezet!

A boldog mult mosolygó képivel?

Bús lelkemet s halavány arcomat

Nyájas sugárod nem deríti fel!

Ki egykor, mint én, oly boldog vala,

S többé reménye sincs, hogy az lehet:

Annak felejtés ad csak enyhülést,

Nem a te képed, jó emlékezet!