Emlékkönyvbe [1]

Hagyd az álmot a valóért,

Jelenért a multakat;

A természetes virágot

A csináltért sohse add.

Ha örömmel, üdvösséggel

Csordultig telt a szived,

Mi szükség, hogy a világnak

Dalban azt elénekeld?

Hisz a legnagyobb boldogság

Szóval úgyse mondható.

Van a földi szívben is menny,

De nincsen rá földi szó.

Nézd az ifju erdőt nyáron,

Hogy elnémul benn a dal;

Fészken ül a csalogány, és

Hangja - gyönyörökbe hal...