EMLÉKLAPOK

Mily szép: hol a föld javával

A szív kincse egyesűl;

Bármit hoz a sors szeszélye

Az nyugodt s boldog belől;

Gyöngy ez, mit a bölcs a szívben

Nem a tengerben keres.

Te nemes hölgy, méltán várhadd:

Hogy legyen a sors irántad,

Mint magad vagy, jó, kegyes.

Ifju élted tündérálom,

Madárének lombos ágon,

Vígan lejtő csermely árja,

Mely a rózsás völgyet járja.

Hagyjon annyit, mennyi szükség,

Szép álomból ébredésed!

Mind beteljesűlve lássad:

A szép reményt, boldog álmat,

Mit a gyermeklélek érzett!