EMLÉKLAPOK.

A tavaszra gondolj télben,

Öröm közt a bus napokra:

Szirtes uton járj merészen,

A rózsák közt óvakodva,

Jó a völgyben, szép az ormon:

Szállj magasra, ah de ritkán!

Vágyad inkább legyen otthon

A szűk völgyben, mint a sziklán.

Búbaj közt is szép az élet!

Virágért a tüskét tűrd el...

Vedd, mint sorsod közli véled,

Az édest a keserűvel!

Borong az ég, majd megkékül,

Mosolygás a köny testvére;

Ne várj élvet árnyék nélkül,

Ne is búsulj nem remélve!

Igy alant, fent, - fényben, árnyban:

Állj mosolygva, állj szilárdan!

S meg ne sirass, meg ne bánj

Semmit, semmit oh leány!

Ülve az őstelken, hol rád fény és öröm árad:

Védd, gyarapítsd, - s díszét még magasabbra emeld!

És kik az első fát olták s letevék az alapkőt:

Őseid emlékét áldani el ne mulaszd!

Jó s balsorsról minek szóltok!?

Mennyit szenved? Milyen boldog?

Magán áll az emberen;

Ég, föld vidúl, - s bús a nárcis

Mig a füge a sziklán is

Édes gyümölcsöt terem.