Emléksorok.

Mely szép nemzet előtt érdemleni pályaborostyánt!

Félve a gyönge kiáll: Versenyt fut sorssal a bátor.

Emlékül ragyogok: mint küzd s győz a nemesebb vér.

Tettre-nemes verseny nagyot alkot, s edzi erőnket.

Hol nincs versenezés, nincs küzdhelye bátor erőnek.

Küzdve nyerél, s nevedet diadalban visszasugárzom.

Értem küzdni kelél: s diadalmadat hirdetem én most.

Engem erő szüle, nyer, s egyedül az birhat. Azért győzz!

Pálya futása után szépség nyújt díjt az erőnek.

Győztes lenni dicső: s lehet-e szebb czélja magyarnak?

Verseny pályáján tűnik fel a férfias érdem.

Küzdve haladva nyeré az erős e szép diadalmat.

Nemzeti dísznek ürítsd e diadalmi pohárt.

Bármi nehéz pályát sem retteg a tiszta nemes vér.

Lóra magyar! Szép pálya ragyog, ha előre törekszel.

Messze időbe ragyog emléke a nyert diadalnak.

Lóra magyar! versengve közelg nagy pályai czélod.

Küzdve lehet nagygyá az erős és férfi tehetség.

Bennem szép diadal s nem díj emléke sajátod.

A kétes pályán nemesen megvíni dicsőség.