EMLÉNY

A szinész utain virág s tövis terem,

A szinész élete öröm és gyötrelem.

Bűvös szellemkezek vezérlik lépteit,

Leplezve gondosan az élet terheit.

Szép álmot álmodik: öröklő hirnevet,

Szellem bejárja a földet és eget.

Bú- s kéjnek egyaránt feltárja kebelét,

Részvéttel osztja meg a szenvedő könyét,

S bár megvetett, szegény, de nem boldogtalan,

Amig szive dobog s mig pártfogója van,

Mert pártfogója az, mi neki üdvöt ád,

Szeretni lángolón ohajtott pályáját.

S még a hir nevéről

Szép dolgokat beszél,

Sirhalma pázsitán

Zokogva sír a szél.