EMMIHEZ

Fogadd el, édes Emmim,

Virágaim szebbikét:

Szerelmem ülteté ezt,

Szerelmem ápolá.

Az ótta sok fagy ellen,

Forró nap ellen is;

Az adta színe fényét,

S az nyújtja most neked,

Neked! kit életemnél

Hüvebben kedvelek.

O nézzed, szép ölében

Egy gyenge könny remeg:

Az én könnyűm az, Emmi,

S utánad sírtam ezt!