Én a szívemet...

By Sándor Reményik

Én a szívemet szétszakítottam:

Ahány darabja, annyifele van.

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,

És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,

S akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, - de ah, - erőtelen

E balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,

Én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát,

S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,

S fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:

Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,

Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -

És nem jutott az egész senkinek.