Én vagyok a hibás

Nem láttam meg a tűzkövet

mely utamon hevert,

sziporka fényt lövellve;

csak azt láttam, hogy valaki, –

valaki más

utánanyúlt és fölemelte.

(Én buta, vak szemem!

Jól meggondold, hogy

ezután láss-é! – –)

Szeretnék nagyon, nagyon sírni!

...Enyém lehetett volna;

most már a másé!