ÉN VAGYOK AZ ANYÁM ÁTKA...

Én vagyok az anyám átka,

Veszett névnek rossz gazdája,

Én hordom a nehéz vasat

A vármegye háza alatt.

Nem loptam én, csak egy tinót,

Az is a vén biróé volt:

Biró uram, itt a pénze,

Ne adjon a vármegyére.

Biró uram; jaj, bocsánat,

Ne ölje meg az anyámat:

Fiatalság, első hiba; -

Eredj, zsivány, a dutyiba.

Öreg biró, a csillagát!

Jól meggondolja kend magát:

Mást is érnek egyszer utól,

Mennyit lopott a falutól?

Édesanyám, isten veled,

Megírták a vádlevelet,

Kígyót-békát raktak belé:

Aló most, a tömlöc felé!

Törvény urak, kérem szépen,

Hallgassák meg a beszédem,

Kivirult az akasztófa,

De nem vagyok a bimbója.

Törvény urak, nem sajnálják

Ifjuságom bokrétáját?

Kár annak itt elhervadni,

Szép orcámnak elsápadni.

Eresszenek, hadd megyek el

Ama vitéz honvédekkel:

Eresszenek a csatára.

Édes hazám ótalmára.

Ha elesem, azt se bánom,

Sohasem kér senki számon;

Árva vagyok: a búbánat

Eltemette jó anyámat.

Ha megjövök elevenen,

Koszorú lesz a mellemen,

Ezüstből lesz a levele:

Rá is tartom magam vele.

Hazamegyek, gazda leszek,

Feleséget szépet veszek:

Megáld engem a jó isten,

Mert a hazát védelmeztem.